Mondhatjuk, hogy a legutóbbi jelentkezésünk óta szinte megszakítás nélkül járunk oviba illetve bölcsibe. Azért csak „szinte” megszakítás nélkül, mert 1-2 nap kimaradt. Amikor elkezdtük újra a közösségi életet élni, 2-3 nap után természetesen újra összeszedtünk valamit: először én lettem náthás egy kis kötőhártya-gyulladással megspékelve, amit sikeresen továbbpasszoltam Apának majd Bálintkának. Anya valahogy kimaradt a kötőhártya-gyuszi-szórásból, de egy több mint egy hónapja tartó torokfájós, köhögős, orrdugulós, „háta-majd’-beszakadós” finomságot azért sikerült Neki is benyelni. A gyógyszeres kezelés semmit nem használt senkinek, így hát várjuk a csodát. Közben Pünkösd hétfő reggelre Bálintka részlegesen a hallását is elveszítette, így kedden reggel irány a Fül-Orr-Gégészet.
Nálunk a bölcsiben kedden Gyermeknapot tartottak, ezért velem Anya oda indult el, mielőtt Bálintot az orvoshoz vitte. De hogy ne menjen minden gördülékenyen, útközben kétszer is kidobtam a taccsot… Anya ezért úgy döntött, hogy Mamához visz Ibrányba és nem a bölcsibe. Mamától felhívta a bölcsit telefonon, hogy nem megyünk, mert hánytam. A gondozó néni viszont jól rábeszélte Anyát, hogy vigyen nyugodtan, legalább délig maradjak ott, majd vigyáznak rám, diétáztatnak, csak ne maradjak már ki a gyereknapi buliból. Anya nagy nehezen beadta a derekát, visszavitt a bölcsibe. Közben elaludtam az autóban, ami nem csoda, hisz kora reggel a fél megyét bejárta velem. Amikor kivett az autóból és bevitt a bölcsibe, búcsúzóul Anyát is beterítettem a rókabőrrel. Ennek ellenére ott marasztaltak, kérték, hogy ne hagyjuk ki a bulit. Miután Anya eljött, a bölcsőde vezetője még kiszaladt utána és szólt, hogy legyen nyugodtan, vigyáznak rám. Így is volt. Miután végeztek Anyáék a fül-orr gégészeten, jöttek is értem. Láthatóan jól éreztem magam, kutyabajom volt, a gondozó néni ölében vígan majszoltam a frissen sült lángost (nesze neked diéta!) és néztem, ahogy a többi gyerek az ugrálóvárat bitorolja. Mondták, hogy semmi bajom nem volt, reggelit nem kaptam, csak teát és délben a lángost is azért merték adni, mert már teljesen jól éreztem magam, és kértem. Délután hazamentünk, tényleg átment rajtam a reggeli rosszullét. Délután 1 órától 5-ig aludtam. Valószínűleg csak az a sok slájm jött ki belőlem, amit az utóbbi időben sikerült lenyelnem.
A gyereknapi buli jó volt: a bölcsőde kerítése és az egész udvar lufikkal, szalagokkal ki volt díszítve, szólt a zene, ugrálóvár volt beállítva, lángost sütöttek nekünk, el voltunk látva gyümölcsökkel, üdítőkkel, édességgel, még egy egyenpólót is kaptunk.
By Bálint:
Anya lassan tényleg megutálja a hosszú hétvégéket, mert mindig történik valami.
Most éppen azzal hoztam rá a frászt, hogy Pünkösd Hétfőn reggel hiába szólt hozzám, nem reagáltam. (Reggelente szinte suttogva szoktunk beszélgetni, amíg Apa és Marci alszanak.) Hétfőn azonban hiába suttogott Anya, nem volt kinek, mert nem hallottam. Ahogy egyre magasabbra „tekerte” a hangerőt, kezdett beijedni, hogy baj van, mivel tudja, hogy nem szórakoznék ilyesmivel. Ráadásul, amit hallottam, azt is félrehallottam. A nap folyamán aztán csökkent a „nagyothallásom”, de másnap reggel megint csak nagy szót hallottam. Anya persze rögtön elvégzett a neten egy gyorstalpalót a Fül-orr- gégészeti betegségekkel és a halláscsökkenéssel kapcsolatban.
Kedden reggel tehát óvoda helyett a fül-orr gégészet felé vettük az irányt, ahol először egy ún. Tympanometria vizsgálatot végeztek. (A vizsgálat a fülkürt működéséről és a dobüregben lévő légnyomásról, a középfül működéséről ad felvilágosítást. Vizsgálja a dobhártya működését, azt érzékeli, hogy légnyomásváltozás mellett miként változik a dobhártya mozgása, és méri a középfülben lévő nyomást. Segít kimutatni a középfülben lévő folyadékot, a dobhártya hegesedéseit és többek között azt, ha a hallócsontocskák nem érintkeznek egymással rendesen, és nem vezetik megfelelően a hangot a belsőfül felé.) A vizsgálat során megállapították, hogy a fülkürt nem megfelelően működik. Mivel nekem is hetek óta elhúzódó arcüreg-gyulladásom van (amit kezeltek ugyan, de ezek szerint nem túl sikeresen), ezért első körben újra antibiotikus kezelést kapok. Egy hét múlva ismét elvégzik a vizsgálatot, és ha nem tapasztalnak javulást, akkor röntgen vizsgálat következik, aminek a segítségével megpróbálják kideríteni, hogy mi okozhatja a fülkürt elzáródását. (Két éve kivették az orrmandulámat, ezért ez kilőve- hacsak vissza nem fejlődött azóta.) Szóval most szedem a gyógyszereket, lámpázunk, de ettől függetlenül mehetek oviba. Anya minden reggel „hallásvizsgálatot végez” rajtam, aminek a lényege, hogy a suttogástól kezdve fokozatosan egyre hangosabban szól hozzám mindaddig, amíg nem reagálok. Sajnos három nap alatt nem vett észre pozitív irányba változást, de hátha csak ő türelmetlen. Állítólag hetekig is eltarthat a gyógyulás. Bízunk benne, hogy hamarosan rendbe jövök, és nem lesz szükség további vizsgálatokra, kezelésekre. Eleget szenvedtem már a fülemmel röpke öt évem alatt… (Azóta eltelt két hét, és sajnos nem túl biztatóak a kilátások. De erről bővebben a következő bejegyzésban. Anya megj.)
Az oviban egyébként jól érzem magam: készülünk a nagycsoportosok ballagására és az évzáróra. Szeptembertől már mi leszünk a „nagyok” és ha miden igaz, Marci is az én ovimba fog járni, így nem kell annyit ingázni.
Ha jól hallottam (bár mostanság túlzás, hogy jól hallok), Marcinak július 05-től július 19-ig nyári szünet lesz a bölcsiben, nekem pedig pont ekkor kezdődik a vakáció az oviban. Mivel Anya táboroztat június 21-től július 23-ig, ezért napközben Mamáéknál leszünk: reggel megyünk, este jövünk...
Egy kora nyáresti kép...
