A héten kaptunk egy kis „ízelítőt” a közelgő télből. Nem a hóra gondolok, hanem a viharos szélre, ami végigsöpört itt a hét elején. Hát mondhatom, elég izgi volt eljuttatni Marcit a bölcsibe. Azt már írtuk, hogy egy erdőn kell keresztülautózni ahhoz, hogy odajussunk, ráadásul elég kicsi arra a forgalom, ezért télen nem is igazán takarítják. (Nem mintha a nagyobb forgalmú utak annyira tiszták lennének. Az első hó minden évben nagy meglepetést okoz a közútkezelőknek- vagy minek hívják őket. „A télre felkészültünk, csak a hidegre, a hóra és a jégre nem számítottunk!”- szokták mondani. Na mindegy!) Szóval kedd reggelre olyan szél kerekedett, hogy ihaj! Ezért aztán korábban is indultunk el itthonról, nehogy meglepetés érjen bennünket. A bölcsibe vezető út viszonylag tűrhető volt: leszámítva azt a néhány kisebb fát, amit a vihar az útra döntött és azt a zöldes- sárgás- barnás színű levélszőnyeget tele akáctüskékkel és gallyakkal, ami az utat takarta, elég jól lehetett haladni. A visszafelé vezető út már nem volt ilyen zökkenőmentes. Azalatt a néhány perc alatt, amíg „Marci-csomagot” leadtuk, és visszaértünk az erdő „közepébe”, a szél egy nagy fát döntött az útra úgy, hogy teljesen eltorlaszolta azt. Még az volt a szerencse, hogy egy kisteherautó ment előttünk, amiből kiszálltak a bácsik és elvonszolták az útból a fát, így hamar szabad lett a pálya.
Van azért jó oldala is a reggeli erdei utazásnak: ma például két őzikét láttunk az út szélén, de találkoztunk már rókával, nyuszival, fácánnal is…
Fáradtan:
2 megjegyzés:
Azért klassz lehet,hogy egy kis kirándulásért nem kell sokat utazgatnotok!:)
Szkokán fiúk
Akkor valóban izgalmas lehet az út a bölcsibe és vissza!:o;)Még szerencse Bálintka,hogy Te is mész Anyával,így nem fél annyira.:p;))
Puszika Nektek!
Megjegyzés küldése