Életjel

By Anya:
Nagyon-nagyon régen jelentkeztünk, pedig igencsak felpörögtek körülöttünk az események.
Szeptembertől Bálintka oviba jár, Marci bölcsibe, én pedig októbertől dolgozom. Nagyon hirtelen jött a lehetőség és gyorsan kellett döntenem, de nem haboztam, mert úgy voltam vele, hogy a mostani gazdasági körülmények között, (és talán jobb helyzetben sem) még egy ilyen lehetőségem nem lesz. A településünkön működő Gyermekjóléti Szolgálat családgondozója helyére kerestek valakit. Nekem pedig a végzettségem is megvan ehhez a munkához, így hát gyorsan akcióba lendültem: pályáztam az állásra, közben felkutattam Marcinak egy bölcsit a szomszéd településen; elkezdtük beszoktatni. Az állás az enyém lett, aminek nagyon örülök, már csak azért is, mert pont egy ilyen 8-16-ig munkahelyről álmodtam, körülbelül 200 m-re a házunktól, a gyerkőcök közelében. Igaz, még csak Bálintka van „kőhajításnyi” távolságra tőlem, mert Marcit máshová kell áthordanom bölcsibe, ugyanis itt az nincs; az óvodai mini-csoportba pedig csak 2 éves kortól veszik fel. Jövő szeptembertől már ő is járhat ide, addig viszont marad az ingázás. Szerencsére nem kell sokat autózni, mindössze 6 km, így aztán néhány perc alatt áttépünk az erdőn. Télen már izgalmasabb lesz a dolog, mert azt az utat egyáltalán nem takarítják. Úgyhogy most reménykedem egy nem nagyon havas-jeges télben, és bízom a hólapát erejében, ami a csomagtartóban fog lapulni.…

Ezen az "alagúton" szoktunk minden nap átmenni: