2009. október 26.

By Bálint:

A múlt héten sajnos betegek voltunk, ezért nem volt se ovi, se bölcsi, Anya is csak hétfőn dolgozott. Kivételesen Apa vitt el a doktor nénihez bennünket. Én még az előző hét pénteken kezdtem el a betegeskedést, reggel az oviba-készülődés közben már észrevette Anya, hogy valami kialakulóban van, mert kicsit le voltam lassulva. (Na, nem mintha máskor annyira pörögne, amikor oviba kell készülni, de most még az átlagosnál csigább volt… Anya megj.) Lázam nem volt, ezért úgy döntöttünk, hogy legalább ebéd utánig maradok, aztán értem jön Anya vagy Apa. Így is volt. Délután már panaszkodtam, hogy fáj a torkom, meg a homlokom, ezért kaptam egy kis Nurofent, annak van gyulladáscsökkentő hatása is. Délután aludtam egy jót, kicsit jobban is lettem, de sajna a hétvégén győztek a vírusok. Hétfő reggelre Marci is csatlakozott, sőt ezúttal Anya és Apa is „beszállt” a buliba. Keddtől Anya szabit vett ki abból a megfontolásból, hogy az orrszívózást csak ő tudja normálisan megcsinálni. Én még el is viselem valahogy, de Marcival nagyon kell küzdeni. Újabban pedig már azt találta ki az a kis gonosz törpe, hogy amikor Anya szól Neki, hogy „Na, gyere Marcika, takarítsuk ki az orrodat!”, Marcika kiszalad a konyhába, és beáll a sarokba, vagy a szobában elbújik a függöny mögött. Persze teljesen megértem az aggodalmát. Biztosan attól fél, hogy a sok orrszívástól akkora lesz az orra, mint egy csőszkunyhó: lefekszik nyáron a dinnyeföldön, és beleköltözik egy dinnyecsősz..
A héten még nem mehetünk közösségbe, ezért Asztalos Mamáéknál vagyunk: reggel megyünk (Nagyapa jön értünk), délután jövünk (Anya hoz haza).

Marci jól elbújt...